A legendás időkben focizott, sőt, gyerekként kijárt a meccsekre, már az 1946/47-es szezonban, amikor a PTK a magyar labdarúgás elsőosztályában játszott s pesti nagycsapatokat vert sorra a Hatháznál lévő régi pályán. Később maga is a PTK labdarúgója lett, egyike volt a ma élő legidősebb egykori perecesi focistáknak… ilyen címen hívtuk meg A Kapufa Napja rendezvényeire, s emiatt szerettünk volna vele interjúzni a következő hetekben, hogy vele felelevenítsük a 3-0-ás Fradi-verés s más korabeli nagy diadalok élményeit. A meghívásnak három hete eleget tudott tenni – a tervezett beszélgetésekből azonban már nem lesz semmi.
Ma kaptuk a hírt, szintén futballista, majd futballedző fia révén, hogy – mint Csaba a Facebookon tegnap este tájékoztatta a sportszerető miskolci közvéleményt – „szeretett édesapám, Fischer Ferenc ma tragikus hirtelenséggel elhunyt”.
Feri bácsi néhány hete eljött a Kapufa-napot előkészítő egyeztetésre, barátságosan beszélgettünk, szívesen emlékezett velünk a 60-70 évvel ezelőtti kalandokra a pályán és a lelátón. Örömmel vállalta, hogy mesél tovább, amint le tudunk ülni hosszabb időre. Egy ideig úgy volt, hogy ő és még többen a nála kicsit fiatalabbak korosztályából, Podhenszky László vezetésével, PTK-szeniorként még egyszer mezt öltenek és mint csapat pályára lépnek az április 21-re időzített örgfiúk-tornán. Ő vállalta volna az utolsó percig, ám többen úgy érezték a társak közül, hogy ebben a korban, kinek-kinek a maga egészségi állapotában már jobb, ha csak a pálya mellől követik szemmel a DVTK–MVSC derbit; „PTK”-ként végül néhány fiatal (középkorú) helyi kispályás focista szerepelt az alkalmi minitornán. Feri bácsi ezzel együtt is pályára lépett és labdába rúgott: ő végezte el a két másik „nagy” miskolci vendégcsapat találkozója előtt a kezdőrúgást.
Ekkor készültek fotóik.

Fischer Ferenc és Podhenszky László